The Rake

 

Rake:

Főnév: gereblye

Ige: gereblyéz, végigpásztáz, kutat, összeszed

 

    Ennek a szónak a magyarra fordításával hadilábon álltam, hiszen láthatjátok, hogy elég hülyén venné ki magát az egész történet, ha A Gereblyéző vagy A Kutató nevekkel illetnénk azt a dolgot, amiről a cikk szólni fog. Nagy szerencsémre pár éve már találkoztam ezzel a történettel Csiribusz blogján, ami a Képzelet, vagy valóság? nevet viseli. Ő Figyelőként nevezte meg a lényt, amit szeretnék én is felhasználni ebben a bejegyzésben.

    Előrebocsájtom, hogy bár Csiribusz is megírta a cikket a Rake jelenségről, én saját magam álltam neki a kutatásnak, és fordításnak a Creepypasta Wikia oldaláról. Nem szeretném, ha felmerülne a plagizálás leghalványabb gondolata is. Nem kenyerem a lopás.

 

A Figyelő

 

    Az Egyesült Államok északkeleti részét különös események rázták meg 2003 nyarán. Egy ember-szerű teremtmény keltette fel a helyi média érdeklődését, amely egy áramszünet előtt tűnt fel. Kevés, vagy teljesen használhatatlan információ maradt fenn az eset után, ugyanis az erről szóló online beszámolók és fórumok rejtélyes módon törlésre kerültek.

    Elsősorban a New York állam vidéki részére fókuszáltam a keresés során, és hamarosan találkoztam pár önkényesen kikiáltott szemtanúval Idaho-ban, akik meséltek az ismeretlen lénnyel való találkozásukról. Érzelmeik hevesen fokozódtak a traumatikustól a rémületem keresztül a kényelmetlen szorongásig, sőt egészen a gyermeteg kíváncsiságig. Amíg történeteik publikát verziói már nem érhetőek el, az emlékeik erősen megmaradtak bennük. Az érintettek közül sokan kezdtek el válaszok után kutatni abban az évben.

    2006 elején ezen szemtanúk közreműködésével felgyülemlett közel két tucat dokumentum, melyek a 12. századtól napjainkig tartalmaznak beszámolókat, négy kontinenst is érintve. Majdnem az összes esetben azonosak a részletek. Tartottam a kapcsolatot a csoport egyik tagjával, és sikerült pár kivonatot szereznem a félkész könyvükből.

 

Egy tengerész naplójából (1691)

    Eljött hozzám, amíg aludtam. Valamit éreztem az ágy lábánál. Elvett mindent. Vissza kell térnünk Angliába. A Figyelő kérésére soha többé nem térhetünk vissza.

 

Egy spanyol naplóbejegyzés (1880)

    Megtapasztaltam a legszörnyűbb félelmet. Megtapasztaltam a legszörnyűbb félelmet. Megtapasztaltam a legszörnyűbb félelmet. Látom a szemeit, mikor lehunyom a sajátomat. Üregesek. Feketék. Felnyársalt a tekintetével. A nedves kezei. Nem fogok aludni. A hangja (értelmetlen szöveg).

 

Egy öngyilkos búcsúlevele (1964)

    Ahogy felkészülök arra, hogy véget vessek az életemnek, szükségesnek érzem, hogy csillapítsak minden bűnt és fájdalmat, amit ezzel a tettemmel okozok. Rajta kívül senki nem hibás. Amikor először felébredtem, éreztem a jelenlétét. Másodszor láttam az alakját. Utoljára, mikor felébredtem, hallottam a hangját és a szemeibe néztem. Nem alhatok a félelem nélkül, hogy mi fog várni, ha legközelebb felébredek. Nem akarok többé felébredni. Ég veletek.

 

    Ugyanabban a fadobozban találtak két üres borítékot Williamnek és Rose-nak címezve, és egy személyes levelet boríték nélkül:

    Legdrágább Linnie-m,

Imádkoztam érted. A Te nevedet mondta.

 

 

Egy szemtanútól (2006)

    Három évvel ezelőtt, egy családi vakációról tértünk haza a Niagara Vízeséstől, ahol Július 4-ét ünnepeltük. Nagyon kimerültek voltunk már a hosszú autó úttól, szóval a férjem ágyba dugta a gyerekeket és mi is lefeküdtünk aludni.

    Hajnali négy körül felébredtem, arra gondolva, hogy a férjem kiment a mosdóba. Kihasználtam az lehetőséget és visszaloptam a takarót, de a művelet során felébresztettem a férjem, aki mellettem feküdt. Bocsánatot kértem tőle és elmondtam: azt hittem, hogy a mosdóba ment. Amikor felém fordult, elakadt a lélegzete és felhúzta a lábát az ágy végéből. Ezt olyan heves mozdulattal tette, hogy térdeivel majdnem lerúgott az ágyról. Ezután megragadta a vállaimat és egy szót sem szólt.

    Miután hozzászokott a szemem a sötétséghez, megláttam mi okozta a férjem különös reakcióját. Az ágy lábánál ott ült háttal nekünk valami, ami leginkább egy meztelen emberre hasonlított, vagy valamilyen nagy testű, kopasz kutyára. A testhelyzete felkavaró volt, természetellenes, mint akit elütött egy autó, vagy valami más. Valamilyen oknál fogva először meg sem ijedtem tőle, sokkal jobban aggódtam az állapotát illetően. Ennél a pontnál arra gondoltam, hogy segítenünk kéne rajta.

    A férjem magzati pózban feküdt és úgy lesett ki a karja mögül hol rám, hol pedig a lényre nézve.

    A lény egy szempillantás alatt felpattant és hihetetlen gyorsasággal vonaglott végig az ágyon, míg már csak pár centi választotta el a férjem arcától. Körülbelül harminc másodpercig (de az is lehet, hogy csak öt másodperc volt, mindenesetre nagyon hosszúnak tűnt) teljesen hang nélkül bámult a férjemre. Ekkor a kezeit a férjem térdére helyezte, majd elrugaszkodott és elrohant a folyosón, ami a gyerekek szobájához vezetett. Felkiáltottam és felkapcsoltam a villanyt, ahogy kiugrottam az ágyból, remélve, hogy ezzel elterelem a figyelmét és megakadályozhatom, hogy bántsa a gyermekeimet. Mikor a folyosóra értem, a gyerekszobából kiszűrődő fény elegendő volt ahhoz, hogy lássam, ahogy vérbe ázva guggol a padlón. Megfordult és egyenesen rám nézett. Megkerestem a villanykapcsolót és felkapcsoltam a villanyt a folyosón. Ekkor pillantottam meg a lányomat, Clara-t.

    A lény leszaladt a lépcsőn, miközben a férjem a lányunkhoz rohant. Nagyon súlyosan megsérült és halála előtt ekkor beszélt utoljára. Azt mondta: ő a Figyelő.

    A férjem aznap este egy tóba hajtott az autójával, miközben a lányunkkal igyekezett a kórházba. Egyikük sem élte túl.

    Kisvároshoz híven, az eset híre hamar elterjedt a környéken. Kezdetben a rendőrség is segítőkész is volt és a média is nagy érdeklődést mutatott felém, azonban a történetem soha nem jelent meg az újságokban vagy a televízióban.

    Justinnal a fiammal hónapokon keresztül egy hotelben laktunk a szüleim házától nem messze. Mielőtt úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk, egymagam kezdtem válaszok után kutatni. Végül is találtam egy embert a szomszéd városban, akinek hasonló volt a története, mint az enyém. Felvettük egymással a kapcsolatot és elkezdtünk beszélgetni a saját tapasztalatainkról. A férfi ismert két másik embert New York-ban, akik szintén találkoztak a lénnyel, akit immár a Figyelőnek hívtunk.

    Az interneten való vadászat és a számtalan levelezés durván két évünkbe telt, mire összekapartunk egy kisebb gyűjteményt, amiről úgy gondoltuk, hogy a Figyelőhöz kapcsolódhat. Egyikben sem írtak részleteket, történetet, és egyik sem volt teljesen nyomon követhető. Egy napló bejegyzései megemlítetté a lényt az első három oldalon, de többet nem esett szó róla. Egy hajónapló semmi egyebet nem tartalmazott, csupán annyit, hogy a Figyelő kérésére el kell menniük. Az volt az utolsó bejegyzés a naplóban.

    Volt azonban néhány eset, ami arról tanúskodott, hogy a lény ugyanazt a személyt többször is meglátogatta. Sokan beszámoltak arról, hogy beszélt velük, akárcsak a lányommal. Ez felvetette bennünk a kérdést, hogy vajon a Figyelő meglátogatott-e bármelyikőnket is azóta.

    Felállítottam egy digitális hangrögzítőt az ágyam mellett és bekapcsolva hagytam egész éjjel két héten keresztül. A végén már unottan hallgattam végig, ahogy forgolódok az ágyamban míg alszok, és amikor felébredek. A második hét végére már egészen ügyesen meg tudtam különböztetni az éjszakai neszeket, ahogyan nyolcszoros sebességgel pörgettem végig a hanganyagot, ami még így is egy teljes órámba került, hogy végighallgassam.

    A harmadik hét első napján mintha valami szokatlant hallottam volna. Egy éles hangot hallottam. A Figyelő volt. Nem hallgathattam elég ideig ahhoz, hogy egyáltalán képes legyek leírni a hangját. Senkinek sem mutattam még meg a felvételt. Minden, amit tudok az, hogy hallottam már ezelőtt és most azt hiszem, hogy beszélt hozzánk, mikor a férjem fölé hajolt. Nem emlékszem, hogy akkor bármit is hallottam volna, de valamilyen oknál fogva a hang azonnal visszavisz arra a szörnyű éjszakára.

    A gondolatok, amik végigszaladhattak a lányom fejében nagyon elszomorítottak.

    Nem láttam a Figyelőt azóta, hogy tönkretette az életemet de tudom, hogy itt volt a szobámban, amíg én aludtam. Tudom, és félek, hogy egy éjjel, amikor felébredek azt fogom látni, ahogy engem néz.

 

Vélemény

    Rövid leszek. Mi lenne félelmetesebb az ágy alatt bujkáló szörnyeknél? Hát az, amelyik az ágyad szélén ül és bámul téged, ne adj isten álmodban még suttog is a füledbe! A történet kellőképp borzongató. Mindenképp szóljatok, ha találkoznátok a lénnyel. ;)

 

A történetet fordítottam a Creepypasta Wikia oldaláról.

A képeket a Google prezentálta.

A Rake megnevezés magyarra fordításáért köszönet Csiribusznak.

 

~Last