Kutyaember Michigenből - Eredet és beszámolók

FIGYELEM! Ez a cikk 2012-re datálható. Egy korábbi weblapomról emeltem át, ahová eredetileg íródott.

Idegen nyelvű forrásokból dolgoztam!

Egy kicsit Michiganről és a kutyaemberről:
Michigan területén még ma is az őserdők dominálnak, elhintve lápokkal, mocsarakkal és kisebb-nagyobb tavakkal. Az állam határos Kanadával és az Öt-tó környékén terül el. Városai közül a legnagyobb Detroit city. Festői táj lehet a turisták számára. Az érintetlen természet hatását keltheti. Rengetegen túráznak és kempingeznek Michiganben, mégis a helyi lakosok számára néha maga a rémálom.
Maga a legenda nem éppen új keletű. Sok őshonos indiántörzs történeteiben szerepel (mint például a windigo -azaz vérfarkas- legenda). De ki, vagy mi is valójában a michigani kutyaember? Azt tudjuk róla, hogy évszázados múltja van, és az elmúlt évtizedekben is rengeteg beszámoló érkezett. Mégis 1987-ben egy rádióműsor nagy port kavart és nem okozott osztatlan sikert.

Egy áprilisi tréfa:
A legenda egy egyszerű, Április elseji tréfának indult a WTCM Radio élő adásában. Azóta viszont véglegesen beleszőtte magát a régió kultúrájába és folklórjába. (A 2012-es év a 25. évfordulója az eredeti dalnak.)
Bővebben, 1987. április 1.-jén a WTCM Radio egyik munkatársa Steve Cook jó tréfának gondolta, ha ismét feleleveníti a régi mítoszt a félelmetes kutyaemberről. (Az eredeti dalt ugyan nem találtam meg, de egy 2010-es előadást sikerült előkerítenem. Steve sokat beszél az elején, maga a dal 2:07-nél kezdődik, amit ittmeghallgathattok.) A dal egészen balladaszerű, és egy olyan horrorisztikus lényt elevenít fel a szemünk előtt, aki Michigan szerte rémíti halálra azokat az embereket, akik rosszkor vannak rossz helyen.
A dal nagy port kavart. Egész kis hisztériát váltott ki a hallgatók körében, és már a műsor közben is rengeteg beszámoló érkezett különböző emberektől, arról, hogy látták a szörnyeteget. Sokan pánikba estek és sokakban ébresztett fel borzalmas emlékeket Steve produkciója.

A legenda kezdetét veszi -kronológia:
Steve Cook balladájának (és a kezdő lökést megadó eseményeknek) története:
Egy hűvös nyári reggelen, Június elején kezdődött minden egy wexfordi, névtelen kis fakitermelő telepen, ahol a Manstee folyó csordogált. Tizenegy favágó, közel a Garland mocsárhoz találtak egy állatot, amiről azt gondolták, valamiféle kutya lehet. Játékos kedvükben üldözőbe vették az állatot, míg az bemenekült egy fa odvába. Egyikük, akit Johnsonnak hívtak felkapott egy botot és belepiszkált a lyukba. Ekkor a lény földöntúli hangon üvöltött fel, majd előbújt rejtekhelyéről és felegyenesedett. Egyikük sem mondta el soha senkinek, mi történt azután. Összeszedték minden ingóságukat és még aznap este elhagyták a vidéket. Soha többé nem hallott róluk senki.

Hét évvel a századforduló után (1907) felröppent a hír egy idős, őrült özvegyről, aki azt állította, hogy kutyák ólálkodnak a háza körül, amik két lábon, felegyenesedve járnak és földöntúli hangon üvöltenek.

1917-ben a helybéli sheriff délutáni sétája közben egy gazdátlan lovaskocsira talált. A kocsi környékén farkas lábnyomait vélte felfedezni a földön, így követte a nyomokat. Rövidesen rábukkant az út szélén négy, tágra nyílt szemű, elpusztult lóra is. Az állatorvos később azt mondta, olyan, mintha a lovak belehaltak volna a félelmükbe. (A kocsisról nincs információ)

1937-ben egy hajóskapitány azt állította, hogy emberei a Bowers Öböl parszakaszán egy falka elvadult, nagy termetű kutyát láttak ólálkodni. Történetét sosem jelentették.

1957-ben egy templom ajtajánál rátaláltak egy szakadt ruhájú férfira. A helyi újságok úgy közölték le, kutya támadás áldozata lett, s a kutya két lábra állva közel két méter magas lehetett.

1967-ben hippik kisebb csoportja rémülten mesélte egy Quinlinn nevű parkfelügyelőnek, hogy arra ébredtek az éjszaka közepén, hogy lakókocsijuk ablakán át egy kutya-ember szörnyeteg bámult rájuk befelé.

1977-ben hátborzongató üvöltés verte fel álmukból Bellaire lakosait. Talán egy hiúz volt? Vagy csak a szél? Senki sem járt utána a dolognak.

1987 nyarán, Luther környékén ismét megtörtént... egy kis fakunyhó esett áldozatául. Úgy tűnt valami vagy valaki nagyon be akart jutni a kunyhóba. Az ajtón olyan hasadások és sérülések nyomai voltak melyeket csak igen éles karmok, vagy erős fogak okozhattak. A nyomok itt is nagy méretű kutyára (vagy farkasra) utaltak, viszont a furcsaság a dologban az volt, hogy a lábnyomok nem négylábú élőlényről árulkodtak. Az a valami, ami be akart jutni a kunyhóba két lábon járt.

Tíz évvel később, 1997-ben holtan találtak egy farmert Bukley közelében az ekéjére rogyva. Szívrohamot állapítottak meg nála. Mintha a szó legszorosabb értelmében halálra rémült volna attól, amit látott. Az eke és a férfi holteste körül egy nagyméretű kutyához, vagy farkashoz tartozó lábnyomokat találtak.

A bűvös hetes felbukkan. A legenda úgy tartja, minden évtized hetedik évének hetedik hónapján felbukkan a szörnyeteg és magával visz valakit.

Hátborzongató beszámolók a szemtanúktól:
2011. Október - "Miután átolvastam ezt a webhelyet, rövidesen a Kutyaemberről szóló cikk elolvasása után valami bevillant 5-7 évvel ezelőttről, amikor még középiskolás voltam. Az algonac-i erdő környékén voltunk. Télen én és néhány barátom az erdő környékén kóboroltunk, jól éreztük magunkat, levágtuk az utat az iskolába menet. Egyszer, mikor az erdőn vágtunk keresztül, találtunk egy szarvast, ami félbe volt szakítva és az ösvény szélén hevert. Akkoriban nem nagyon érdekelt a dolog, de most, hogy újra belegondolok, egyáltalán nem úgy tűnt, mintha egy ember képes lett volna ezt tenni, kivéve, ha nem ő Hulk. Szabályosan a teste közepén volt ketté tépve és a zsigerei körülötte hevertek. Friss tetemnek tűnt, de erről sem gondoltam semmi különöset. Pár héttel később egészen sötétedésig maradtunk az erdőben a barátaimmal. Csak kóboroltunk egy ideig aztán tábortüzet gyújtottunk és jól szórakoztunk. De én egész végig úgy éreztem, hogy valami folyamatosan minket figyel az erdőből. Nem vagyok benne biztos, hiszen elég régen történ már, de mintha a fák mögött valami árnyék mozgolódott volna körülöttünk. Tudom, hogy a prérifarkasok gyakran előfordulnak a környéken, de akármi is tépte ketté a szarvast, az nem prérifarkas volt." (Megjegyzés: a kép nem azonos a beszámolóban leírt szarvassal, de állítólag ezt is egy ilyen lény pusztította el)

2011. Április - "2011. április 4.-én a feleségem és én hazafele tartottunk a boltból, amikor AZ átment előttünk az úton. Körülbelül háromszor akkora lehetett, mint a mi öreg 64 kilós német juhászunk. Amikor átért az út túloldalára, felegyenesedett és két lábon folytatta tovább útját. Nem ez volt az első alkalom, hogy láttuk a lényt. Pár évvel ezelőtt a házunk mögött bukkant fel és felfalta a kutyánknak kikészített ételt. Úgy nézett ki, mint egy hatalmas farkas, vagy egy óriási kutya. A lénynek olajos szaga volt. Kihívtuk a seriffet, aki azt mondta, ha az állat ismét a házam körül ólálkodna, lőjem agyon. Láttam nagymacskákat, mikor vadászni jártam és ez egészen biztos, hogy nem puma volt. Mindenesetre azóta fegyver nélkül nem hagyom el a házat."

2009. Július - "Kölcsönkértem apám Chevy Diesel kisteherautóját, hogy segítsek a nővéremnek a költözködésben. Apám tíz mérföldre lakik, délkeletre Fennville-től. Fél tizenegy környékén már hazafele tartottam, amikor az út szélén, nem sokkal előttem feltűnt egy kisebb csoportnyi szarvas. Amikor megláttam őket, lelassítottam. Nem mutatták jelét, hogy átvágnának az úton, egyszerűen csak meredtek egy pontra az út túloldalán. Még mindig arra vártam, hogy a szarvascsapat átkeljen az úton. Tizenöt méternyire az a valami kilépett a magas fűből. Négy lábon járt, de úgy tűnt, mintha csak összegörnyedne. Csokoládé barna volt a szőre, a farka pedig nagyon hasonlított egy német juhászéhoz. A bundája bozontos és ápolatlan volt, hegyes fülei voltak, farkasszerű feje és hosszú fehér szemfogak lógtak ki a szájából. Az apám kisteherautója egy nagy Duromax dízel kisteherautó, de az a dolog még négy lábon görnyedve is felért az ablak széléig. Felém nézett, ahogy lassan elhajtottam mellette. Rám tört az érzés, hogy életveszélyben vagyok és azonnal a gázra tapostam és, amilyen gyorsan csak tudtam, elhajtottam onnan. Elmondtam az apámnak, hogy mi történt, persze ő csak nevetett rajta. Később azt mondta: biztosan egy farkast láttam. Az apám huszonöt éve élt már az Ely tó környékén. Nekem mégis mindig hátborzongató volt a hely. Annak a dolognak a képe mélyen beleégett az emlékeimbe, talán még le is tudnám rajzolni. Pontosan meg tudom mutatni a térképen, hogy hol láttam a lényt."

/Dátum nélkül/ - "Az öttagú családunk egy kétszobás házban élt, Michiganben. Egy este a szüleim nem voltak otthon és az egyik idősebb unokatestvéremmel vigyáztunk az öcsémre és a húgomra. Amióta csak az eszemet tudom, mindig voltak kutyáink, többnyire Bernát hegyiek és nagyobb testű kutyák. Késő este volt, a testvéreim már aludtak; én viszont az unokatestvéremmel fagyit ettünk és filmet néztünk. A kutyák odakint voltak az udvaron, megkötve. Először a szomszéd kutyát hallottuk meg ugatni és morogni. Pár perccel később a mi négy kutyánk is rákezdett. Hátborzongató hangjuk volt. Az ablakon keresztül láttuk, ahogy egy nagyon-nagyon magas lény les be ránk. Két lábon állt és természetellenesen óriásinak tűnt. Nagyon alacsony, de hallható hangot adott ki. Annyira megrémültünk, hogy mozdulni sem mertünk. Könnyek záporoztak a rémülettől tágra nyílt szemeimből. Soha életemben nem féltem mégy ennyire, mint akkor."

/Dátum nélkül/ - "Egy barátom és én elhatároztuk, hogy este elmegyünk biciklizni, Luther közelében. Épp egy emelkedőről hajtottunk lefelé, mikor ő azt mondta, térjünk rá a mellettünk lévő kanyargós földútra. Beleegyeztem és arra indultunk tovább. A lámpáink már alig világítottak, és amikor az övé kialudt, úgy döntöttünk, hogy visszafordulunk. Hirtelen olyan hangot hallottam, mintha valami eltört volna, ezért a hang irányába fordítottam a zseblámpám. A lámpám fénye alig érte el a lábát annak, ami a zajt csapta. Mély, torokból jövő morgást hallottam, majd a valami eltűnt. Azonnal haza száguldottunk de a barátnőm tagadta, hogy a Kutyaemberrel találkoztunk volna. Én viszont biztos vagyok benne, hogy őt láttuk."

Vélemény:
Őszintén szólva, a Michigan's Othersidenevű oldalon, rengeteg beszámoló szól arról, hogy látták a félelmetes lényt. A leírás a legtöbb részletben megegyezik: hatalmas test, felegyenesedve jár, kutya- vagy farkasszerű fejforma, sötét színű, ápolatlan bunda... De a beszámolókból az is kiderült, hogy nem agresszív lényről van szó (vagy a szemtanúk voltak mázlisták). Soha senkit nem támadt meg.
Más vélemények szerint egy intelligens, kis számú állatpopulációval állunk szemben, amely Michigen  erdős-lápos területein tökéletesen fent tudott maradni az évszázadok során, hiszen könnyen el tudnak rejtőzni.
Bármi vagy bármik is legyenek ezek a lények, valahol biztosan létezniük kell. Annyi ember nem hazudhatja ugyanazt, ahány visszajelzés jött a cikkre.

~Last