Wendigo

 

    Egy észak-amerikai mítosz, ami az ott őshonos indiánok által terjedt el a fehér telepesek körében is. Egyes történészek szerint a legenda jóval a Krisztus előtti időkre tehető, és már csak az említése is rossz ómennek minősül.

    Az elnevezésnek (az indián törzsek sokféleségét tekintve) negyvenöt variációja létezik, mint például a Windigo, Weendigo, Windago, Windiga, Witiko, Wittika és Ween Dagoh.

    Ezt a lényt előszeretettel keverik össze, vagy párosítják a vérfarkas legendákkal, sőt egyes körökben az „indián vérfarkasnak” is nevezik. Ez azonban tévhit. A Wendigo még csak köszönő viszonyban sincs a vérfarkassal; a kannibalizmushoz és az éhezéshez sokkal több köze van. És, hogy ez mit takar? Azonnal elmagyarázom.

 

Röviden a mítoszról (saját értelmezés szerint)

    Észak-Amerikában kegyetlenek a telek, ha csak a szánhúzókra és egy maroknyi emberre csapnak le. A legenda úgy tartja, hogy azok, akiket a hó elvágott minden településtől és nem juthatnak messzire, egyiküket megszállja a Wendigo szelleme. A hosszú éhezés mindenkinek kiforgatja a személyiségét. És, ha már egyetlen kutya sincs, amit megehetnének, lassan egymást kezdik el méregetni, sőt a leggyengébbel kezdve szép lassan elpusztítják egymást, csak azért, hogy túléljék a borzalmas telet és tavasszal, vagy az idő enyhültével visszatérhessenek családjaikhoz. De ahogy valaki emberi húsba mélyeszti a fogát, szörnyű átok száll rá, melytől lassan ő maga is Wendigóvá változik, és éhsége az emberi hús iránt csillapíthatatlan nem lesz.

 

    Most nézzük meg az egész témát azoknak a szemszögéből, akik ezt okosabban is meg tudták fogalmazni.

 

Az Algonkin indiánok

    Az Algonkin törzsek legfőképp kanadai területeken tartózkodtak, messze északon, így nem is csoda, hogy a legtöbb, indián mitológiával foglalkozó történész tőlük eredezteti a Wendigo legendát. Mint ahogy azt én is említettem ez a mítosz elsősorban az éhezéshez, a hideghez és magához északhoz kapcsolódik, mely olyan lényről beszél, aminek nagy szellemi ereje van és rendkívül gonosz természetfeletti jelenségként gondolnak rá.

    Egy Basil Johnston nevű odzsibua tanár így ír a Wendigóról:

„A Weendigo betegesen sovány volt, szikkadt bőre szorosan tapadt a csontjaira. Az arcszíne a halál hamuszürkéje és a szemei mélyen lapultak üregeikben. A Weendigo úgy festett, mint egy csontváz, ami épp most kelt ki a sírból. Az ajkai cafatosak és véresek. (…) A Weendigo a hús rothadásából kelő megtestesült tisztátalanság és nyomorúság.”

 

   Lássuk, mik a főbb tulajdonságai tehát egy ilyen lénynek?

• Falánkság

• Kapzsiság

• Gyilkolási vágy, vagy kényszer

• Kannibalizmusra való hajlam

• Természetfeletti erő és gyorsaság

• Szüntelen éhség

 

Kanadai források szerint a Wendigo:

• erősebb, mint egy medve

• magasabb hat méternél is

• úgy fest, mint egy járkáló holttest

• rothadó hús szaga terjeng körülötte

• gyorsabb bármely embernél

• néha tüzet lehel, míg a szíve jégből van

 

    A mondák úgy tartják, akit legyőz a kapzsisága, az wendigóvá válik; azonban az is wendigóvá tehet egy embert, ha azt megátkozza egy sámán.

Johnston a „The Manitous” című könyvégben kifejti, hogy a wendigo egyszerre mítosz és filozófia. Majdnem minden Wendigo önmagunk által teremtett, állítja. A lény ember volt, akinek az önzősége felemésztette az önkontrollját és sohasem érheti el a kielégülés állapotát. Ezért éhesek a Wendigók mindig, bármennyit is esznek.

 

Ki válhat Wendigóvá?

    Minden olyan kultúrában, melyben feltűnik a Wendigó, a mítosz részletei mind megegyeznek abban, hogy az a személy Wendigóvá változhat, ha valamilyen oknál fogva kannibalizmusra kényszerül, vagy ha álmában gyakran megszállja egy Wendigo szelleme. Az áldozat, miután átváltozott, rendkívül erőszakossá válik és ellenállhatatlan késztetést érez az iránt, hogy emberi húst fogyasszon. Az őslakos törzsek elbeszélései szerint a Wendigóvá válás leggyakoribb oka az, ha az illető hiányosan táplálkozik, huzamosabb ideig éhezik, végül átesik egy olyan szociális krízisen, mely során kannibalizmust követ el.

 

    És most hadd említsek meg nektek egy érdekességet ezzel a témával kapcsolatban. Pszichológusok és pszichiáterek bebizonyították, hogy létezik egy, a Wendigo mítosszal szorosan összekapcsolódó mentális betegség, amelynek a Windigó-pszichózis nevet adták. Lássuk, miben nyilvánul meg ez az instabil pszichés állapot:

 

A Windigo-pszichózis

(Kicsit csalok és a szöveget átemelem a Wikipédiáról)

    Léteznek olyan mentális betegségek, amelyek egyes részeikben, ha nem is az összesben de kulturális behatás révén produkálják jellemző tüneteiket.

    A Windigo-pszichózis, mely egy jellemző példa erre, szintén több nevet vett át a homályos írásmódú szörnytől, mint a „Wendigo-pszichózis”, vagy a „Witiko-pszichózis”, de a legelsőként említett a legelterjedtebb általánosan. Az észak-amerikai indiánok csoportjainál írták le, a csipeve, odzsibua és Cree törzsbe tartozók között. A Windigo-pszichózis rendszerint télen jelenik meg, mikor zömében a kanadai Nagy-tavak körül élő családok elszigetelődnek a havazás miatt és az élelmiszerkészlet nem elegendő.

    A kezdeti tünetek a gyengülő étvágy, émelygés és hányás, lehangoltság. Majd ezt követően az egyén olyan jellemvonásokat észlel magán, mintha wendigo szörnnyé változott volna és viselkedésében is felveszi a hagyományos jegyeket (erőszakosság, agresszió). A Windigo-pszichózisban szenvedők mindinkább ételként tekintik a környezetükben élőket. Ám ugyanabban az időben különleges félelmet is táplálnak, nehogy kannibálokká váljanak. A modern egészségügyi diagnózis ezt az állapotot, mint a paranoia egy formáját jellemzi a gyötrő irracionális érzékszervi észleletek miatt. Ebben az esetben a wendigo szörnyek az üldözők, akik az embereket megpróbálják magukhoz hasonló lényekké tenni. A kórben szenvedők különösen erős aggodalmat tapasztalnak meg és néha öngyilkosságot követnek el, hogy megmentsenek másokat a wendigóvá válástól.

    Az egyik leghírhedtebb eset egy albertai Swift Runner nevű prémvadász szereplésével zajlott. 1878/1879 telén a férfi és családja éhezett és a legidősebb fiú meghalt. Habár körülbelül 25 mérföldnyire tőlük a Hudson Bay Company postahivatal amely rendelkezett segélyre fordítható ételadaggal, Swift Runner megölte és megette mind a feleségét, mind a gyermekeit. A tettét végül bevallotta és a fort saskatchewani hatóságok ítéletet mondtak felette. Az, hogy kannibalizmushoz folyamodott, habár elérhető közelségben lett volna étel és hogy minden jelenlévőt megölt, az elemzők szerint azt mutatja, hogy nem egyszerű kannibalizmus esete forgott fenn, hanem windigo-pszichózis kiváltotta öldöklő vágy.

    A wendigo esetek rohamosan csökkennek, ahogy az indiánok egyre több és szorosabb kapcsolatba kerülnek a nyugati gondolkodással és kevesebbet gyakorolják hagyományos, vidéki életmódjukat.

 

Rövid vélemény:

    Az indiánok bölcsek voltak, ezt eddig is tudtuk és (talán) tiszteltük is őket a tudásukért. Az, hogy ilyen spirituálisan fogták fel a körülöttük zajló dolgokat és a világ működését viszont még nem jelenti azt, hogy ostobák lettek volna. A Wendigo történetek az önmérsékletre, a visszafogottságra és az önmegtartóztatásra tanították őket. Ám kiderül, mindig kiderül, hogy végül az ember az igazi, valódi szörnyeteg.

 

Wendigo előfordulások a popkultúrában: Until Dawn (videojáték), Odaát (tévésorozat), Grimm (tévésorozat)

 

 

 

Források: zömében megint a Wikipédia

A képeket a Google és a Pinterest prezentálta

 

 

~Last